A TEVE 4. játéknapján is két 16 leosztásos fordulót játszottak a csapatok, és az ültetés ismét az előző játéknap végi állás szerinti svájci rendszerben történt. De ezúttal már nagy volt a tét, mert azoknak a csapatoknak, amelyek versenyben akartak maradni a bajnoki címért, fel kellett kerülniük a főtáblára, azaz be kellett jutniuk a legjobb 32 közé. Mivel mindkét forduló teljes volt, a játéknap végére tiszta lett a kép, és eldőlt, hogy az ötnapos rájátszásban mely csapatok folytatják az úgynevezett Oázis, és melyek a találó nevű Délibáb csoportban a játékot. A továbbjutó ágon, azaz az Oázisban hagyományos egyenes kieséses rendszerben és vigaszág nélkül folytatódik a bajnokság, de úgy, hogy nem csak a győztes, hanem a vesztes csapatok is tovább játszanak minden héten, így a verseny végére kialakul a 32 csapat pontos sorrendje. A Délibáb csoportból nem lehet feljutni, az ebbe a szakaszba jutó csapatok egy csoportban folytatják a küzdelmet. Itt az első két játéknapon svájci, az utolsó hármon pedig dán ültetéssel határozza meg a szervező az egyes csapatok ellenfeleit. De ez a szakasz nem nulláról indul, mert az ide jutók az addig elért eredményeiket magukkal viszik.